Previous Next

Magas-Tátra, Sárga-fal Korosadowicz (V)

Magas-Tátra, Sárga-fal
Korosadowicz (V)
 
2022.08.16.-19.
 
Hajnalban évek óta tervezgetett útra indul a csapat. Feri bácsi szed össze minket, hatan vágunk neki a
kalandnak. Két pár készül mászni, Soma Bacsa Janival képviseli a tapasztalatot, jómagam Velkey
Janival az első több kötélhosszas mászásra készülünk. Éva, a feleségem is bevállalta a túrát, ami nem
csekélység, öt elvetemült mászó között. Losonc az első megálló, a következő Tiszolc. Az idő
gyönyörű, a táj úgyszintén, erre már a hegyek között fut az út. Az itt csordogáló szénsavas
ásványvizet mindenképpen megéri megkóstolni.
Még a délelőtt során befordulunk a tátralomnici kempingbe. Az autó itt marad, egy helyi érdekű
vasút visz minket tovább Ótátrafüredre. A vasútállomásig csak pár kilométer a séta. Soknak tűnik. A
80 literes zsák tele mászócuccal, személyes holmival, némi kajával és innivalóval. Fent minden drága
lesz... Ótátrafüreden hárman a siklóra szavazunk, ami felvisz Hrebienockig (két kilométerrel
kevesebb emelkedő), de a kemények gyalogolnak (Bacsa Jani, Velkey Jani, Soma). Innen csak egy
módon lehet továbbjutni, gyalog. Neki is vágunk, itt még nagyon sok ember igyekszik fölfelé, az ok
teljesen nyilvánvaló. A táj hihetetlen szép, erdő, patak, vízesés, málna az ösvény mellett, minden ami
egy jó túrához kell. Az ösvény kövekkel van kirakva, roppant egyenetlen, minden lépésre figyelni kell.
A Zamkovszky menedékház előtt járunk, amikor elered az eső. Amúgy is meg akartunk állni frissíteni,
így az ok még nyomósabb. Sokadmagunkkal várjuk ki az eső végét, eszünk iszunk ezt-azt. A
tapasztaltabbak tudják, mi csak sejtjük, kell a pihenés, az út neheze még hátra van. Nem sokat kell
már menni, és az erdő lassan eltűnik, ahogy egyre mélyebbre jutunk a Kis-Tarpataki-völgybe. Egyre
magasabban járunk, eleinte cserjék, majd csak kövek és némi fű. Szerencsére kitűnő idegenvezetőnk
van. Feri bácsi minden csúcsot, minden nyerget minden hágót ismer, a legtöbb mellé van egy
története is. Aztán meglátjuk a tófalat. A tetején ott a Téry-ház, itt lesz a szállásunk. Ha lehet, még
szebb a környék, de a tófali emelkedő keménynek látszik. Ahogy odaérünk és elindulunk felfelé,
kiderül hogy tényleg az . Nem sokat segít a helyzeten az újra eleredő eső sem. Mire felvesszük az
esőcuccokat, már megáztunk. Feri bácsi szemüvege állandóan vizes, csak sejti az utat, így lassan
haladunk. Most az eső is mindent belead. Azért fél nyolc körül beérünk a házba. Evés, ivás,
szárítkozás, alvás a kocsma/étterem padlóján (szivacsokon, kényelmesen, MHSSZ igazolvánnyal
olcsón ), sokadmagunkkal.
Szerda reggel teafőzés (víz van, de a csapat tapasztaltabb fele szerint nem sok jó lesz abból, ha
forralatlanul isszuk), evés, pakolászás. Az idő ideális, esőnek nyoma sincs. Amíg eszünk, igyekszem
Feri bácsi és Bacsa Jani agyára menni. Kint vagyunk a ház előtt, látjuk a falat. Hónapok óta nézegetjük
az útvonalat, rajzon, videón, de itt mindent ki szeretnék szedni belőlük a helyszínen: mi hol lesz, hogy
csináljam? Biztos várják már, hogy induljunk, már csak miattam is. Aztán irány a beszállás. Lefelé a
tófalon, könnyű zsákkal szép időben, gyorsan odaérünk. Egy szlovák parti készülődik előttünk, váltunk
pár szót angolul, miközben mi is előkészülünk. Nagyon jó fejek, azt állítják, gyorsak lesznek, akkor
még el is hittük . Feri bácsival walkie-talkie kapcsolatban vagyunk, Ő jól játja a szlovák partit
előttünk a háztól, mi nem mindig. Csak akkor indulunk, mikor már szabad az első kötélhossz standja
is. Az első két hosszt Velkey Jani vállalja be előre mászva, Somáék utánunk indulnak. A standok
kényelmesek, a kilátás gyönyörű, gyorsan megoldjuk. Nincs bántóan sok nittfül a falon,
kötélhosszanként egy-kettő, kellenek a friendek. Itt várunk kicsit, belassultak a szlovák barátaink
előttünk. Tudunk fotózni, nézelődni. A harmadik kötélhossz már az enyém. Szép kémény, stand a
tetején, a kötél elég lenne a következő standig, de nagyon megtörik. Ki kellett volna hosszabbítani az
 
előző köztest. Szóval standolok. A következő hossz egy meglehetősen kitett traverz. Nincs benne hely
éknek vagy friendnek, de a közepénél van egy akasztási lehetőség. A végén egy nagyon kényelmes
stand. A kilátás gyönyörű. Az utolsó hossz Janié, csak tizenegy –két méter lehet. Nittfül nincs. Mire
betenné az az első friendet, már fent van a standban, a gerincen. Innen már nem kell kötél,
felsétálhatunk a csúcsig. Pár fotó után indulás le. Le talán nehezebb, mint fel, erős lejtő mozgó
kövekkel, aztán egy meredek kuloár, tele kőzúzalékkal. Kell a kötél ereszkedni, egy sziklán dobjuk át.
A völgyben séta a házhoz, közben találkozás egy zergével... Kilenckor indultunk, kb. fél háromkor újra
a háznál vagyunk. A füvön az árnyékban öt korsó hideg sör, Feri bácsi pontosan tudja, mire van a
legnagyobb szükségünk.
Sajnos péntekre kemény esőt és vihart jósolnak, ezért csütörtökön indulunk le. Bacsa Jani és Soma
„némi” kerülővel indul vissza a lomnici kempingbe, a Vöröstorony-hágón keresztül. Mi többiek
ugyanazon az úton, ahol feljöttünk. Lefelé is gyönyörű. A kempingben előkerülnek a sátrak. A fenti 5
eurós sör után minden ár nagyon baráti lent. Itt még zuhanyzó is van… Másnap autóba ülünk, és
irány haza.
Remek volt ez az út, nehéz rá szavakat találni. Örök élmény. Nagyszerű emberek társaságában egy
gyönyörű helyen egy nagy kaland.
Már tervezzük a következőt 
Barna Mátyás
Balassagyarmati Hegymászó Klub - a nonprofit hegymászó klub. Ezt a lapot az egyesület tagjai az egyesület vezetésével karöltve szerkesztik, fejlesztik. Az itt közölt tartalmak hitelességéért felelősséget nem vállalunk!

Please publish modules in offcanvas position.