Previous Next

Magas-Tátra, Késmárki-csúcs Ľavé vhĺbenie IV.UIAA

Magas-Tátra, Késmárki-csúcs
Ľavé vhĺbenie IV.UIAA

 

 

2023.07.23.-25.


Már egy éve tervezzük ezt az utat Velkey Janival, akivel akkor a Sárga-falon másztunk együtt.
Tudtuk, hogy ez a fal a mérete miatt jóval nagyobb kihívás lesz. A Kőpataki-tótól megközelíthető déli
fal baloldali horpadásából induló klasszikus úton mászva 550 méter szintemelkedést kell leküzdeni,
ami 13 kötélhosszt jelent. A standok között akár 55 méter távolság is van. Az időjárásra is nagyon kell
figyelni, az eső lelassíthat, akár veszélyes is lehet a falon.
Mindezeket figyelembe véve az utat gondos tervezés előzte meg. Az időpont az utolsó napokban
is módosult az időjárás miatt. Végül négyen ültünk autóba vasárnap reggel, hogy eljussunk a
tátralomnici kempingbe. Gáspár Laci és Barnáné Kiss Éva kísért el minket, fontos feladat hárult rájuk.
Másnap a Lomnici-nyeregből követték a mozgásunkat a falon - miután reggel az első lanovkával
felmentek -, figyelték az időjárást is, miközben végig walkie-talkie kapcsolatban voltunk.
Mi Janival még vasárnap este felmentünk a Kőpataki-tóig, ahol előzetesen szállást foglaltunk a
menedékházban. Volt időnk körülnézni, főleg azt az ösvényt igyekeztünk beazonosítani, ami a
beszálláshoz visz.
Másnap reggel 5-kor keltünk, így némi séta után 7-kor már be tudtunk szállni az útba. A hátizsákba
vízen, élelmen, túrabakancson, esőruhán kívül bivakzsákot is tettünk arra az esetre, ha fent kellene
éjszakázni. Az út kimondottan szép és mondhatni könnyű, viszont nehéz követni, mivel nittekkel csak
nagyon ritkán találkoztunk. Ékek és friendek persze voltak nálunk, gond csak akkor volt, amikor
elfogyott a kötél, és nem volt meg a stand. Négyszer voltunk kénytelenek standot építeni a csúcsig.
Ilyenkor volt még néhány „mellékhatás”. Egyrészt telt az idő, amit nagyon be kellett osztanunk, ha
nem akartunk fent éjszakázni, másrészt sikerült kissé nehezebb szakaszokkal színesíteni az egyébként
IV-es utat. A mászás ezzel együtt is remek volt, az idő is jó maradt, bár gyakran beborult az ég.
Ilyenkor jót tett a lelkünknek a rádión kapott infó, hogy nem várható eső. A csúcs előtt könnyű
szakasz következett, nem kellett kötél. Bakancsra váltottunk, felsétáltunk. 15.30-kor elkészítettük a
csúcsfotókat, talán időztünk volna még, de eleredt az eső, amiből pár perc múlva jégeső lett.
Megindultunk lefelé, szerencsére az idő is javult. A lejöveteli út a gerincen vezet a Hunfalvi-csúcs felé.
Eleinte jól haladtunk, aztán elértük azt a kuloárt, amit lemeneti útnak terveztünk. Annak ellenére
elindultunk rajta, hogy Éva ellenezte. Távcsővel nézve járhatatlannak látszott, egy szlovák parti is
visszafordult róla. Kb. 80 métert ereszkedtünk - ebből 60-at kötélen -, mire beláttuk, hogy igaza van.
Visszamásztunk, jött a „B” terv, végig a gerincen a Hunfalvi-csúcson keresztül a Kőpataki-völgybe. Ez
az út járható, de nem könnyen. Kimondottan lassan haladtunk, de a Mapy azt mondta, 18.55-re
leérhetünk. (Az utolsó lanovka 19.10-kor megy le. Ha nem érjük el, az sok óra gyaloglás lesz
Tátralomicig, amit valahogy már egyikünk sem akart.) Szóval kezdődött a kemény része a túrának.
Elkezdtünk komolyan sietni a köves, csúszós, meredek úton. A völgyben magunkhoz vettük azt a
vizet, amit még a beszállás előtt rejtettünk el, hogy ne kelljen végig a zsákban cipelni.
Innen már könnyebb volt az út, elértük a lanovkát, de Jani könyörögte ki, hogy levigyenek, annyira
az utolsó pillanatban értünk oda. A menedékházban hagyott hálózsákjainkat a társaink közben
magukhoz vették, hogy azzal se töltsünk időt. (Azt hihetnénk, ez az utolsó pillanat csak filmekben
fordul elő, pedig nem. Velünk megesett.) Éva és Lacus vártak az autóval az alsó állomáson. Irány a
kemping, majd sörözés, vacsora, alvás. Az idő sajnos esősre fordult, így másnap sátrat bontottunk,
eddig volt értelme maradni. Az erre a napra tervezett túra elmaradt.
Egy ilyen beszámoló végén mindig van valami tanulság. Az enyém legyen az, hogy egy ilyen túra
akkora élmény, amit kár kihagyni. Másrészt nem lehet megvalósítani társak nélkül. Kellenek hozzá
mindazok, akikkel együtt mászunk, a tapasztaltabbak a tanácsaikkal, a fiatalok a lelkesedésükkel.
Kellett Feri bácsi a helyismeretével, könnyen lehet, hogy nélküle nem vágunk neki. És persze kell egy
igazán jó mászótárs. Szóval kösz Jani, és köszi, mászó barátaim!

Barna Mátyás

Balassagyarmati Hegymászó Klub - a nonprofit hegymászó klub. Ezt a lapot az egyesület tagjai az egyesület vezetésével karöltve szerkesztik, fejlesztik. Az itt közölt tartalmak hitelességéért felelősséget nem vállalunk!

Please publish modules in offcanvas position.