Horvátország, Paklenyica

2025.07.22 - 08.02

Az elmúlt év tapasztalatait felhasználva idén is nekivágtunk egy paklenyicai mászásnak.

 Kedden egész nap utaztunk, Barnáné Kiss Éva, Gáspár Lacus, Králik Tibcsi, és jómagam. Most is sátraztunk, ráadásul ugyanabban a kempingben, a főzést is mi oldottuk meg. .

Hajnalban keltünk szerdán, cél a Water Song, amit az elmúlt évben más variánssal másztunk. Most bevállaltuk a 6a+ nehézségű utat. Hat kötélhossz, Lacussal vágtunk neki, felváltva másztunk előre. A kulcshossz nem véletlen lett a Lacusé. Gyönyörű, élvezetes út, a kulcs (ötödik) kötélhossz nekem másodban is kutya nehéz volt, az utolsó is annak látszott, de valójában inkább gondolkodós és kimondottan szép. A lejöveteli út elvileg be van járatva az elmúlt évből, de így is kalandos. Délután még belefért egy kis csobbanás a tengerben.

Csütörtökön Zadarba mentünk várost nézni.

Péntek hajnalban a D. Brahm (300 méter) útba szálltunk be. Elvileg a kalauz jelzi, hogy kellenek saját eszközök, de mi nem vittünk, mivel ezt a tippet kaptuk. Valójában nem is kellett. A könnyű kötélhosszokban van, hogy csak két nittfület találtunk, de ez inkább az út követését nehezíti. Ahol nehezebbé válik a mászás, ott a köztespontok is szaporodnak. Az 5c+ nehézségűnek jelölt kulcs kötélhosszt mindketten nehezebbnek érezzük ennél. Az út élvezetes, egy fákkal tarkított lejtőre fut fel, az utolsó stand egy fa törzse lesz. Itt a lejöveteli út ismeretlen számunkra. Az elmúlt évben a Mosoraskit mászva az Anica kuk  csúcsán keresztül a gerincen balra fordulva jöttünk le. Most ennek a gerincnek egy csúcstól távolabbi pontjára jutottunk, innét logikusabb volt jobbra tartva lejönni. Ez az útvonal a  gerincen hatalmas mészkő sziklákon lépkedve és ugrálva vezet egy drótkötelekkel felszerelt kb. függőleges falhoz. Itt is segítenek a piros pontok és jelzések, de a lejutás is nehéz feladat.

Az időjárás másnapra romlani kezdett, eső és szél jött. A Kornati Nemzeti Parkba tervezett hajókirándulást azért nem tudta elmosni. Szombat reggel nem nézett ki jól, de napközben elfogadhatóvá szelídült. Másnapra sem tűnt ideálisnak a helyzet, ezért nem keltünk hajnalban, úgy döntünk, reggel meglátjuk mi fér bele. 

Vasárnap borús szeles napra ébredtünk, de úgy döntünk, megnézzük a közeli Vaganac mászó helyet. Az autóút elég komoly. Kb. 8-9 kilométer Starigrádtól, de nem nagyon lehet kettesbe tenni közben a váltót. Meredek, keskeny, hegyi szerpentin. Amikor felérsz a sziklákhoz, akkor viszont azt fogod érezni, hogy megérte. Egyköteles utak, de elképesztően szép mészkő falakon, jól nittelve. Kegyes volt az idő is, szuper jókat másztunk. Abban a reményben indultunk a táborhelyre, hogy hamarosan találkozunk Gál Csabiékkal (apa – fia), akik ezen a napon csatlakoznak hozzánk. És valóban, este már együtt vacsorázhattunk.

A hétfő és a kedd nem alakult jól az időjárást tekintve. Kimentünk ugyan a völgybe, ifj. Gál Csabi ki is mászta az Andi & Max (5c) első kötélhosszát, de eleredt az eső. Ereszkedni kellett, és kivárni a jó időt. A viharossá erősödő szél több sátorrudunkat megroppantott, és a sátorponyvát is több helyen elszaggatta. Toldoztuk, foltoztuk, ahogyan tudtuk. 

Szerdán, ha hideg és szeles maradt is az idő, végre visszamehettünk az Andi & Max (5c két kötélhossz) beszállásához. Csabiéknak ez volt az első több kötélhosszas mászásuk, amit simán meg is oldottak. Ifj. Gál Csabi Lacussal, Gál  Csabi velem párban. Nekünk Lacussal már ismerős volt az elmúlt nyárról az út, ahogyan a Saleski (5a négy kötélhossz) is, amit még aznap meg is másztunk. Miután mindkét útból ereszkedő stand vezet le, így időben is bőven belefért a napba. Úgy gondoltuk inkább számunkra ismert utakkal kezdjünk, én amúgy is szerettem volna azokat a kötélhosszakat most előre mászni, amelyeket az elmúlt évben másodban teljesítettem. 

Csütörtökön ismét nem másztunk, megterveztük a pénteki programot.

Péntekre a Danaja (5b) három kötélhossza volt a cél, maradtak a szerdai párok. Ezt gyorsan megoldottuk, és ereszkedés után átsétáltunk a Pero (6a) beszállásához. Az első kötélhossz elég nehéznek tűnt. Lacus úgy döntött, belevág. Elegánsan megoldja, ifj. Gál Csabi követi, a második kötélhosszba már ő indul előre. Két párosnak már kevésnek érezztük az idő a feljutáshoz, de az első kötélhosszban kétszer is felmásztunk Csabival, miközben a fiatalok kimásszták az utat. Ez az út is a Stup ereszkedő standjához visz, az ereszkedés sem lehet probléma Lacuséknak.

Ez volt az utolsó mászó napunk, szombatra a hazautazás maradt. Jó kis kaland volt.